Az orvostörténésznek, amikor az elmúlt idők orvosszemélyiségeivel kíván foglalkozni, két fő lehetősége van: vagy kiemelkedő személyiségek közül választja ki kutatása tárgyát, vagy a szorgos gyógyítók munkáját, előéletét, pályafutását szemlézi. Az utóbbi jóval nehezebb, mivel az, hogy valaki évtizedeken keresztül nagyszerűen teljesít a munkahelyén, kevésbé ragadja meg az olvasót. „Töri a magyar ugart” – mondja Magyary-Kossa, hatalmas ötkötetes munkája előszavában.Dr. Györki Lajos (1830–1900) – majdnem végigélte a XIX. századot. A reformkor idején született; tevékenyen részt vett az 1848/49-es szabadságharcban; Európa nagy orvosképzési (Pécs, Pest, Bécs) helyein képezte magát orvossá. Dolgozott háziorvosként rangos családoknál, S végül 1870-tol falusi körorvosként majdnem haláláig, 22 évig teljesített szolgálatot Kölesd községben. Már a felsoroltak is alkalmassá teszik alakját,hogy a „…magyar orvosok kultúrtörténetébe besoroltassék”1871-ben tiszteletbeli megyei főorvos lett.Ebben – személyes kvalitásain túl – két dolog játszhatott szerepet. Kölesd akkortájt fontosabb helységként volt nyilvántartva Tolna megye életében, mint a XIX–XX. század fordulóján. Másrészt Györki doktort 1866–1870 között a vidék kolera orvosává nevezték ki. Saját bevallása szerint ötszáznál is több kolera esetet látott, kórismézett és gyógyított. 1870 után is részt vett a megye egészségpolitikájának formálásában. A megyegyűlés elé kerülő, egészség-közíró-gyógyszerésznek elmondta – minden esetben vele véleményeztették, és azokat majdnem mindig elfogadták.Egy kiváló orvos bemutatása csak úgy lehet teljes, ha azt keretbe foglaljuk. Ez a keret a medicina fejlődésének mindenkori helyzete, konkrét feladatai, a népegészségügy lehet. Dr. Györki Lajos élete,orvosi tevékenysége a XIX. század második felére esett. Ekkor zajlottak körülötte a meghatározó élmények,események. Így volt ezzel a magyar társadalom is. A vesztes szabadságharc utáni aléltság elmúltával megkezdődött az emberek életkilátásainak javulása. Növekedett a születéskor várható élettartam,ami egyik legfontosabb paramétere a társadalom közérzetének.Ez a mutató a reformkor elején 24 év volt, majd a XX. század elejére már 40 évre változott. Ezeket a javuló irányzatokat több tényezőre lehet visszavezetni: köztük a legfontosabbak a nagy járványok megszűnése és a társadalmi körülmények javulása.A kolera utolsó nagy járványa 1872-1874 között kulminált Magyarországon.Majd folyamatosan javultak az életkörülmények, megjelentek a védőoltások, jobbá váltak a táplálkozási viszonyok.A dualizmus alatti társadalmi viszonyok javulását az egészségügy oldaláról keretbe kellett foglalni.

Ez történt meg 1876. április 3-án az új közegészségügyi törvény kibocsátásával.Ez társadalmi minimumot ír elő a lakások, közintézmények, munkahelyek, iskolák számára, egyidejűleg újraszabályozták a vidéki orvosok képzését-továbbképzését.A rendelet megpróbálta általánossá tenni az orvosi ellátást.A hatezernél népesebb falvakban kötelezték a helység vezetését körorvosi állás megszervezésére. A falvakban előírták, hogy hat falu alkosson egy területi ellátási szövetséget, és így szerződtessenek körorvost.Ez maga után vonta az orvosok, kórházi ágyak, gyógyszertárak számának növekedését. E rendszer kialakulása és teljessé válása persze lassan ment, de nem volt feltartóztatható.Ebben a társadalom-egészségügyi „felfutásban” élt és dolgozott Kölesden dr. Györki Lajos, aki a Somogy megyei Osztopán községben született 1830 augusztusában. Osztopán Árpád-kori település,Kaposvár és Fonyód között. Jelenleg 840 lakosa van, tehát egy kis községről volt és van szó. Édesapja itt volt tanító. Györki doktor elmondása szerint szerény körülmények között éltek.Sajnos a pontosabb születési időpont, a testvérek száma nem volt fellelhető az általunk felkeresett Tomsits Károly polgármester sokirányú segítsége ellenére sem. Itt végezte elemi iskoláit, majd – az akkori szokásoknak megfelelően– Hőgyészre küldték középiskolai elokészítőbe.Ennek befejezése után Veszprémbe került a piarista gimnáziumba. 1847-ben érettségizett. Tehetséges diáknak bizonyulván, a pécsi egyetemre irányították.Bölcsészként az 1847/1848-as tanévben filozófiát hallgatott. A tanévet a forradalmi események miatt már májusban befejezték. Szülei ellenkezése dacára a pécsi önkéntes honvéd zászlóaljnál jelentkezik szolgálatra, ahová fel is veszik, majd beosztják ápolónak egy katonákat rehabilitáló kórházba.

Rövid idő után Eszékre helyezik, mivel zászlóalját is ide irányítják. 1849. február 13-án a zászlóalj szétszéledt, Györki hazament a szüleihez Osztopánra. Itt hallotta, hogy volt harcostársai különböző csapatoknál jelentkeztek szolgálattételre. Felkereste volt eszéki parancsnokát, Schmidek grófot, és megkezdte nála hadiszolgálatát. Később, Eszék eleste után, ismét szüleihez távozott. Hallotta, hogy társai fegyveres alakulatokhoz jelentkeznek. Pestre utazott, hogy előbb Schmideknél, később Eszterházy grófnál teljesítsen szolgálatot. Itt érte őt a hír, hogy Prágay János alezredes, Klapka egyik helyettese,Komáromból kéréssel fordult Eszterházy grófhoz, hogy küldjön neki egy képzett, írástudó, írnokként használható fiatal tisztet. Prágay Györkit választotta, kit azonnal el is küldött Komáromba, hol azonnal ott is fogták.Ott helytállt, nagyon megfelelt, s a városból való távozásáig Prágay segédtisztje lett, kivéve azt az egy hónapot, amikor Kosztolányi Móric százados, a 33. hadosztály parancsnokának adjutánsa megbetegedett, és őt kellett helyettesítenie. Szolgált futárként is, de a legtöbb időt a törzstiszti irodában töltötte. Sokat dolgozott, közmegelégedésre. A csatamezőn is harcolt, 1849. július 2-án Prágay alezredes segédtisztjeként, már őrmesterből hadnaggyá előléptetve részt vett az ácsi csatában. Itt Görgey tábornok serege visszaverte Haynau túlerőben lévő seregét, ezzel felszabadította Komáromot. Ebben a csatában már megmutatkozott az osztrák seregek gyengesége: 12 000 orosz katona – egy hadosztály –mentette meg az osztrákokat a teljes vereségtől. Ám a beözönlő 200 000-es orosz sereg hatására az általános hadi helyzet folyamatosan romlott. A hatalmas túlerő 1849. augusztus 11-re a komáromi erődöt teljesen körülzárta. A bukás elkerülhetetlenségét az orosz sereg itt állomásozó 60 000 katonája „koronázta meg”.Amikor bekövetkezett a kapituláció, Györki éppen megbetegedett. Ekkorra Klapka – szeptember 18-án – főhadnaggyá léptette elő.Ennek azonban hősünk nem soká örülhetett, a vár október 2-án elesett.A szabad elvonulásra az osztrákok két napot adtak a védőknek. Györki, jóakaróinak tanácsait megfogadva hajóra szállt, és Pestre utazott. Számos nyomtatványt, vázlatot, dokumentumot vitt magával,ezek később forrásértékűnek bizonyultak.Györki Lajos Pesten rövid ideig tartózkodott, majd hazautazott szüleihez Osztopánba. Veszélyesnek ítélve a helyzetet, néhány barátjával egy ismerősük balatonparti szőlőjében rejtőzködtek, amíg a körülmények megkívánták. Később a szüleihez tért vissza,majd 1849 decemberében Pécsre utazott, beiratkozott az egyetemre, filozófiát hallgatott.Mint a Koritsánszky-féle személyes riportból tudjuk,Györki Lajos Komárom óta magával hurcolta a kimentett dokumentumokat. 1850-ben statáriumot hirdettek a hatóságok bármilyen dokumentumra,okmányra, emléktárgyra, melyek a szabadságharcra vonatkoztak.Megtalálásuk esetén halálbüntetést is kiszabhattak. Györki ekkor úgy döntött,hogy Pestre megy az orvosegyetemre, és a nála lévő dokumentumokat megőrzés céljából átadja Asztalos Jenő ügyvédnek, volt honvéd hadbírónak.1850 októberében Pécsett rendkívüli állapotot hirdettek ki, ezért Asztalos elhatározta,hogy családját vidéki birtokára telepíti. Asztalosné,született Náray Júlia, barátnőjétől, Halstuckerné Zavaros Katalintól kért tanácsot, hogy mit csináljon a Györki által rábízott adatokkal,mielőtt elhagyják Pécset, mert már figyelte őket a titkosrendőrség.A barátnő, Zavaros Katalin azonnal vállalta az említett adatok megőrzését. A dokumentumoknak erről a kalandos és titkos útjáról Györki már nem tudhatott, úgy gondolta,hogy azok elvesztek. Ezt támasztja alá, hogy 1867-ben, a kiegyezés után, amikor a honvédek igazolása megkezdődött, Györki Lajos levélben kérte Klapka Györgytol, hogy adjon igazolást tevékenységéről és főhadnagyi kinevezéséről - ami meg is történt.

A Klapka tábornok által adott bizonyítvány, mely

igazolja Györki Lajos hadnagy (fõhadnagy) parancsnoki

irodában való tevékenységét (Kiállítva

1867. november 15-én)

Ezek az iratok a Zavaros családtól már kölesdi körorvos korában kerültek vissza hozzá.1850. október 1-én – befejezvén filozófiai tanulmányait – Györki beiratkozott a pesti orvosi egyetemre.

Nem tudjuk pontosan, hogy mi motiválta döntésében, feltehetőleg szülei is szerepet játszhattak benne. Érdekes, hogy egyetemi éveit illetően elég szukszavú. Azt tudjuk, hogy egyetemi hallgatóként nem élt könnyen, nem dúskált az anyagiakban. Diákok nevelését vállalta, többek között az Enich és Zichy családnál. Pályafutását figyelemmel kísérte a pesti egyetem egyik orvosprofesszora, Dr.Hauszmann Ferenc, ki később is támogatta. Látva a medikus szorgalmát és tehetségét, azt javasolta kedvenc tanítványának, és későbbi vejének, hogy menjen ki Bécsbe, szélesítendő szakmai látóterét, orvosi ismereteit. Feltehető, hogy Hauszmann professzor kapcsolatai is szerepet játszhattak a külföldi tanulmányút megvalósulásában és sikeres voltában. Nincs adatunk arról, hogy a Hauszmann professzor által képviselt homeopatia nézetrendszerét Györki doktor valaha is alkalmazta volna.Györki doktor külföldről hazatérve, mentora javaslatára és segítségével háziorvosnak szegődött Zichy László gróf, majd Vizsolyi Gusztávné alsópéli birtokára, ahol 1866-ig tevékenykedett ebben a minőségében.Nem végezhette munkáját rosszul, mert kinevezték koleraorvosnak. Egyre többen ismerték meg Tolna megyében, így 1870-ben elnyerte a körorvosi állást, mégpedig az alsópéli birtokhoz közeli Kölesden. 1870-ben feleségül vette Hauszmann professzor lányát, Máriát. Itt dolgozott 22 éven át, egészen nyugalomba vonulásáig, Kölesd körorvosaként munkáját nagy elismerés övezte. Híre messze vidékeken is ismerté tette nevét.1871-ben tiszteletbeli megyei főorvossá választották.Házasságából két gyermek származott, Sándor és Mária. Györki Mária hozzámegy Zavaros Gyula doktorhoz,ki akkor Pakson élt. A fiú, Sándor, apja nyomdokain haladva beiratkozott a pesti orvosegyetemre,húszéves korában azonban hírtelen meghalt.Györki Lajos fia halálától összeomlott, és soha többé nem lett a régi – sem orvosként, sem jókedélyű, mindenkihez kedves emberként. A tragédiáig szerteágazó tevékenységet folytatott. Híres volt régiséggyujteménye: a Magyar Tudományos Akadémia által 1866-ban kiadott „Műrégészeti Kalauz” is megemlékezett Györki doktor tevékenységérol.Ezt – sok más mellett – Paks történelmében végzett kutatásaival érdemelte ki. Sok egyéb dolog is érdekelte, fennmaradt jegyzetfüzeteiből sokirányú érdeklődésére lehet következtetni. Az egyikben az őt érdeklő versek, főleg Tompa Mihály és Garay János költeményei olvashatók.Nagyon foglalkoztatta Afrika, Amerika földrajza,figyelemmel kísérte az állatvilággal kapcsolatos ismeretanyag bővülését, feljegyzéseket készített a magyar történelem bizonyos korszakairól. Érdekelhette a fogászat, mert igen részletesen ír a szájüreg anatómiájáról, fejlődéséről, élettanáról, betegségeiről.Fia halála után ezt a szellemi tevékenységet jórészt abbahagyta. Ereje fogytán volt, kiterjedt praxisát már alig tudta ellátni. Veje, dr. Zavaros Gyula, kinek édesapja Paks főjegyzője, látva apósa összeomlását,Kölesdre költözött, és fokozatosan átvette a körorvosi ellátást. Györki Lajos pedig, nem tudván uralkodni súlyos depresszióján, teljesen visszavonult. Lelki problémáihoz különböző testi bajok is társultak.1900. április 30-án állapota válságosra fordul, és július 1-én meghalt. Koritsánszky Ottó főgyógyszerész a Tolnamegyei Közlöny 1900. július 12-i számában így búcsúztatja barátját és harcostársát:„Személyében a hazafiság, vallásosság és emberszeretet példáját látjuk. Harcolt hazájáért, bízott Isten mindenhatóságában és ezért soha sem csüggedt el; szerette az embereket. A szegényeket gyakrananyagilag is segíté, s így azok, mint a sok ezer, éltük meghosszabbításáért, örök hálával viseltettek Dr.Györki Lajos iránt.”1900. július 4-én temették. Erről legrészletesebben a Dombóvár és vidéke napilap számolt be, július 8-án megjelent számában.23 Jelen voltak: Gróf Széchényi Sándor főispán, Simonsits vármegyei főjegyző,Hangel és Dregics főorvosok, emellett gróf Aponyi, báró Jeszenszky, a Dory, a Perczel, a Csapó, a Szilassy családok tagjai. Részt vett továbbá számos testület és tíz Kölesd környéki község testületi küldöttsége.A hatalmas gyászoló gyülekezetben jelen voltak a felekezetek küldöttségei is.Méltó befejezése sorainknak a már többször idézett barát méltatása: „Éljen és maradjon meg emléke köztünk és utódaink közt, mert ezzel tartozunk neki. Ez nagy hálánknak egyik látható porszemecskéje lészen.”Magunk is ehhez kívántunk csatlakozni.Dr. Gesztesi Tamás, dr. Gesztesi Enikő.

Forrás:Honismeret,a Honismereti Szövetség folyóirata